Kapcsolatok, kommunikáció
A szeparációs szorongás, tehát az elválástól való félelem természetes jelenség a gyermek 10-18 hónapos korában. Ebben az időszakban a gyermek extrém félelmi reakciót adhat a szülőtől való elváláskor, ami azonban a fokozódó mobilitása miatt elkerülhetetlen. A legtöbb esetben ez a szorongás idővel enyhül, fennmaradása esetén érdemes szakember segítségét kérni. Ezt az időszakot követően a bolcsődébe, óvodába kerülés, hosszabbtávú fizikai elválás megviselheti a gyermeket és a szülőt egyaránt. A búcsúzás pillanatai megterhelőek lehetnek a távozó szülőt látó gyermeknek csakúgy, ahogy a síró gyermekét otthagyó szülőnek. A pedagógiai trükkök mellett fontos lehet pszichológiai szemmel is rátekinteni a helyzet érzelmi hátterére, hogy a folyamat mindenki számára könnyebbé váljon.
A bölcsőde, óvoda a legtöbb gyermek életében az első olyan közösség, ahol helyt kell állnia a csoportszabályok, interperszonális kapcsolatok, speciális kommunikációs helyzetek által átszőtt viszonyrendszerben. Vannak gyermekek, akik a csoporthelyzetet nehezen átláthatónak, szorongáskeltőnek élik meg. Ez függhet a temperamentumtól, személyiségtől, korábbi tapasztalatoktól. Míg teljesen rendben van, hogy bizonyos mértékben különböznek a gyermekek nyitottság, csoportaktivitás, szociális készségek területén, az extrém mértékű szorongás, megszaporodott konfliktushelyzetek segítséget igényelhetnek.
A veszteségek az élet természetes, elkerülhetetlen velejárói. Veszteség többek között egy szeretett személy halála, a szülők válása, iskolaváltás vagy egy betegség megjelenése. Az ezekhez kapcsolódó gyászfolyamat, a veszteség feldolgozása sok esetben magától lezajló folyamat, azonban a gyermekek számára kiemelten nehézzé válhat a kognitív és érzelmi képességek kapacitása miatt, tehetetlenségérzés és kontrollvesztettség fokozottan jelentkezhet. A szakember segíthet ezeknek a feszültségeknek, belső konfliktusoknak a megértésében, feloldásában.
