Nevelési tanácsadás
A veszteségek az élet természetes, elkerülhetetlen velejárói. Veszteség többek között egy szeretett személy halála, egy kapcsolat, házasság megszakadása, munka elvesztése vagy egy betegség megjelenése. Az ezekhez kapcsolódó gyászfolyamat, a veszteség feldolgozása sok esetben magától lezajló folyamat, de előfordulhat, hogy külső segítségre van szükségünk. Amennyiben úgy érzi, hogy az átélt veszteség időben vagy intenzitásában súlyos terheket jelent Önnek vagy családjának, keresse bizalommal szakembereinket.
Minden változás valamilyen szintű krízisként élhető meg, legyen szó költözésről, iskolaváltásról vagy a szülők válásáról. A szakirodalom szerint minden életciklusváltás normatív krízisként fogható fel, ezeket egészítik ki a haláleset, válás, betegség stb. jelentette krízisek. A család minden tagjának alkalmazkodni kell az új helyzethez, ami nem mindenkinek mehet egyformán könnyen. Szülőként érezhetjük, hogy a helyzettel járó feladatok, felelősségek időnként meghaladják teherbírásunkat. A szakember segítséget tud nyújtani akár az előkészületben, akár a krízis okozta nehézségek kezelésében.
A szülő-gyermek kapcsolat különleges és kitüntetett kötelék az élet során. Kapcsolatainkról általánosságban elmondható, hogy állandó változásban vannak, azonban ez a dinamikusság a szülő-gyermek kapcsolatra kiemelten igaz. Lehetnek olyan helyzetek, amikor úgy érezzük, "nem látjuk", nem értjük gyermekünket, elveszettnek érezzük az érzelmi közelséget és kölcsönös bizalmat. A szakemberrel történő konzultáció segíthet megérteni a kapcsolat dinamikáját és elősegíteni az egymás felé közeledést.
Gyermekünk párkapcsolata az élet természetes velejárója, ugyanakkor fontos szerepe van a szülő viszonyulásának a serdülő, fiatal párkapcsolati megéléseinek szempontjából. Szülőként esetenként nehéz lehet elfogadni kamaszgyerekünk szerelmi választását, párkapcsolati működését. Szülőkonzultáció keretében lehetőség van aggodalmak, kételyek, negatív érzések átbeszélésére, valamint a kiegyensúlyozott szülő-gyermek kapcsolat megtartásának, megteremtésének elősegítésére.
A gyermeknevelés talán egyik legnehezebb része a határozott, következetes, mégis melegszívű fegyelmezés. Számos irányzat és segítő szándékú könyv létezik a témáról, tele akár egymásnak ellentmondó tanácsokkal. A gyermekek időnként igazi kihívások elé állíthatják a szülőt, legyen szó óvodáskorú vagy akár serdülő fiatalról. Amennyiben úgy érzi elakadt, szeretne személyre szóló segítséget kapni gyermeke nevelésével kapcsolatban, keresse bizalommal szakembereinket.
A pályaválasztás sok esetben nehéz, hosszú időn át tartó folyamat. A mai társadalmunkban többnyire a serdülőkor amúgy sem kevés kihívása mellé kerül a hivatásválasztás. Ebben a folyamatban számtalan intrapszichés és interperszonális konfliktus, kétség, szorongás és bizonytalanság jelenhet meg. Hogyan tudom ebben segíteni gyermekemet? Szülőként milyen szerepem lehet ebben a folyamatban? Szülői konzultációk keretében szakembereink segíthetnek tisztázni ezeket a kérdéseket.
A serdülőkorral kéz a kézben jár a szexualitás megjelenése. Ez az egyébként természetes jelenség ijesztőnek, nehezen elbírhatónak tűnhet a szülő számára. Kényelmetlenné, feszengőssé válhat az egyébként jól működő szülő-gyermek kapcsolat, kommunikáció, amikor a párkapcsolat és szex témájához érünk. Szülőként hogyan tudunk jól jelen lenni gyermekünk számára? Hogyan legyünk elérhetőek, mégsem elárasztóak számára a kérdéskört illetően?
Az önértékelés komplex fogalom, mely többek között a saját személyiség, korai tapasztalatok, kognitív sémák és értelmezések és a környezetből való visszajelzések talaján alapul. Fontos része a megfelelő önismeret, énelfogadás és énszeretet, legyen szó belső, lelki tartalmakról, vagy a fizikai megjelenésről. Jellemzően a serdülőkorban, de akár már kisiskolás korban megjelenhetnek nehézségek, alacsony önértékelés és önbizalom többek között az iskolai teljesítmény, kortárs kapcsolatok, testkép területén. A szakemberrel való konzultáció segíthet feltérképezni a probléma, elakadás mértékét és hátterét, javaslattétellel kiegészítve.
A kiskamasz kort klasszikusan a 10-14 éves életkorra értjük, mely mintegy bevezetőként szolgál a serdülőkor időszakában. Ebben az életkorban egyre nagyobb szerepet kapnak a barátok, kortárskapcsolatok, csoportok. A kortárs közösség egy új, a szülőt és egyéb tekintélyszemélyeket felváltó referenciacsoporttá válik a gyermek identitása és önértékelése szempontjából. A "Ki vagyok?" kérdésre sok esetben a "Hogyan látnak engem mások?" ad választ a gyermeknek. Előfordulhat, hogy egyre kevésbé osztja meg tapasztalatait, érzéseit a szülővel, keresi a kapcsolat újradefiniálásának módjait. Szülőként érezhetjük, hogy egyre kevesebb kontrollunk van gyermekünk élete és lelki jólléte felett, bármennyire is szeretnénk őt segíteni az élet minden területén. A szülőkonzultációk keretében lehetőség van átbeszélni konfliktusokat, történeteket, érzéseket, hogy ezt a sok változást jelentő időszakot kiegyensúlyozott szülő-gyermek kapcsolat segíthesse.
A dackorszak leggyakrabban 1-3 éves korosztályt érinti, azonban óvodáskorban is jelen lehet. A gyermek akarati életének és kompetenciaérzésének fejlődésével megjelenik a „nem akarom” vagy a „de én akarom” jelenség, sokszor heves érzelemkitöréssel, hisztivel kísérve. Meddig elfogadható és természetes ez a működés? Mi számít életkori sajátosságnak? A szakember segíthet megérteni a gyermek viselkedését, tanácsokat adni és szükség esetén a gyermeket is megsegíteni.
A serdülőkor kihívásokkal teli időszak mind a serdülő, mind a szülő számára. A hormonális változásokon túl a fiatalnak számos lelki feladattal kell megbirkóznia, legyen szó az identitás megtalálásáról, kortársakkal való kapcsolatokról, a szülőkről való leválásról vagy az iskolai helyzetekből fakadó elvárásokról. Természetes folyamat a korábban teljes mértékben elfogadott szülő megkérdőjelezése, saját világnézet és elképzelések a szülőtől eltérő, független kialakításának próbája. Ezek a kognitív erőfeszítést igénylő feladatok egy érzelmi szempontból is felbolydult időszakban jelennek meg, mely heves indulatokat, konfliktusok eredményezhet szülő és gyermeke között. Szülőként mi lehet a szerepünk ezekben a helyzetekben? Hogyan óvjuk meg, miközben megfelelő mértékű szabadságot biztosítunk neki? Mit tehetünk, hogyan segíthetjük gyermekünket ebben az időszakban? A szakemberrel való konzultáció lehetőséget ad a történetek és kérdések átbeszélésére.
A kötődéselméletek megjelenése óta az elméleti és gyakorlati pszichológiában is nagy figyelem irányul a kötődési stílusokra. Számtalan könyv, irányzat próbál választ adni arra, hogy tudunk biztonságos kötődést kialakítani gyermekünkkel. Az általános receptekkel ellentétben úgy gondoljuk, minden szülő-gyermek kapcsolat egyedi, a kötődés nem önmagában létező entitás. A konzultációk során teret kapnak családi történetek, érzelmek, a szülő saját magáról, gyermekéről és kapcsolatukról szóló belső képei, hiszen ezek mind-mind hozzájárulnak a harmonikus és biztonságos szülő-gyermek kapcsolat megéléséhez.
A szeparációs szorongás, tehát az elválástól való félelem természetes jelenség a gyermek 10-18 hónapos korában. Ebben az időszakban a gyermek extrém félelmi reakciót adhat a szülőtől való elváláskor, ami azonban a fokozódó mobilitása miatt elkerülhetetlen. A legtöbb esetben ez a szorongás idővel enyhül, fennmaradása esetén érdemes szakember segítségét kérni. Ezt az időszakot követően a bolcsődébe, óvodába kerülés, hosszabbtávú fizikai elválás megviselheti a gyermeket és a szülőt egyaránt. A búcsúzás pillanatai megterhelőek lehetnek a távozó szülőt látó gyermeknek csakúgy, ahogy a síró gyermekét otthagyni kénytelen.
A családi rendszer jó működésének egyik alapja a szülők párkapcsolatának a jó működése. Ugyanakkor párkapcsolatunkban jelentkezhetnek krízisek, melyeknek megoldása nagy terheket róhat a párra. Ez jelentkezhet eltávolodás, feloldhatatlannak tűnő nézetkülönbségek, intimitási és szexuális problémák, a kapcsolat kiüresedése, érzések megváltozása, hűtlenség formájában, következhet a családi rendszer sajátosságaiból (pl.: mozaikcsalád). A családi életciklusok önmagukban krízisekkel járnak, magukban hordozzák a családi rendszer átrendeződésének szükségét, amely fokozott stresszel járhat. Gondot okozhat az életünkben felvett szerepeink keveredése, túl hangsúlyossá válása, eltűnése, az anya-nő és apa-férfi szerep nem megfelelő egyensúlya.
