Viselkedési kérdések
Az érzelmek kifejezése és észlelése egyik alapvető képességünk, mely a hétköznapok társas környezetében segít minket eligazodni. A magasabb érzelmi intelligenciával rendelkező gyermekek, majd később felnőttek rendszerint sikeresebben teljesítenek, lelki egészségüket jobban meg tudják őrizni, így ezt a kompetenciaterületet is érdemes fejleszteni. Az érzelmi intelligencia alatt a kapcsolatok kezelését, az érzelmek érzékelését, mások érzelmeinek érzékelését és az érzelmek kezelését értjük. Ez a képesség segít minket abban, hogy felismerjük az érzelmek jelentését, kapcsolatait, ezáltal segít minket a gondolkodásban, problémamegoldásban. Ezen képességeket elsődlegesen a családunkban sajátítjuk el, majd tovább fejlődnek az óvodai és az iskolai nevelés során.
Az agresszív viselkedés és indulatkezelési nehézségek hátterében pszichológiai elakadások feltételezhetőek. A gyermek nem képes szabályozni az érzelmeit, indulatait, legyen szó elkeseredettségről vagy haragról. Az agresszív viselkedés mögött intrapszichés és interperszonális konfliktusok is állhatnak, melyek feltérképezése és kezelése elősegíti a gyermek/fiatal és környezete pszichés jóllétét, a problémák megszűnését.
A fiatalok körében egyre nagyobb arányban fordul elő önsértő viselkedés (pl.: vagdosás, bőrcsipkedés, hajtépkedés, éheztetés, önhánytatás, harapás, szúrások stb.). Ezt a problémákkal való megküzdésre szolgáló viselkedést jellemzően eltitkolják a család és a barátok elől. Az önmagára irányuló testi bántalmazást nem feltétlen motiválja a halálvágy vagy az öngyilkossági szándék. A háttérben gyakran a gyenge megküzdési stratégiák, a fokozott stressz, korábbi traumák, depresszió vagy pedig veszteség állhat. A cél ilyenkor valójában nem önmaguk elpusztítása, hanem a lelki nehézségek, a fájdalom, a feldolgozhatatlan érzések kívülre helyezése. Gyakran együtt jár azzal, hogy a gyermek az érzéseihez nehezen fér hozzá, nehezen beszél róluk.
